🌟AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM❣️

Vár az Úr, asztala terítve már

"Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim jelenlétében.
Felkened fejem olajjal; csordultig van poharam." (Zsoltárok 23,5)

Az igevers tartalma az előző versekhez hasonlóan az első mondatban kijelentett fontos, alapvető kapcsolatból származik. "Az Úr az én pásztorom."
Ha ez a közösség egyszer megalapozódott életünkben, a folytatás mindannyiunk számára olyan lehet, mint Dávid számára.
Az itt idézett ötödik versszak Isten állításának három fő vonását mutatja meg: terített asztal; fejünk elárasztva olajjal; csordultig töltött pohár.
Először arra gondolhatnánk, hogy ezek olyan helyzetre vonatkoznak, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk, és nincs semmi problémánk, nincs akadály előttünk. De pont ellenkező a helyzet!
Istennek ez a bőséges ellátása a mi ellenségeink jelenlétében válik elérhetővé számunkra.

Fontos tudatosítanunk, hogy az ellenségeink jelenléte nem tud minket távol tartani attól, hogy élvezzük Isten számunkra készített tökéletes ellátását.
Ellenkezőleg: ez éppen az a helyzet, amikor Isten gyönyörködik abban, hogy bemutassa az Ő hatalmát és gazdagságát.
*Az ellenségeink jelenlétében terít nekünk ünnepi asztalt.*
Majd így szól az ellenségeinkhez:
"Íme, így gondoskodom a gyermekeimről. Mindezt a szemetek előtt fogják élvezni, és nem tudtok nekik ártani vagy elvenni azt tőlük."
Néha azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy levegyük tekintetünket az Úrról, és az ellenségeinkre koncentráljunk.
Ilyenkor elkezdjük mondogatni: "Ha ez a dolog nem lenne az ellenségeimmel, tudom, Isten megáldana és gondoskodna rólam."
Ehelyett így kell gondolkodnunk: "Ellenségeim miatt Istentől a legjobbat várom." Ámen!
**************************************
Péter is addig tudott a vizen járni amíg az Urra nézett!

Ahogy a problémára /a hullámokra az életünkben, vagyis az ellenségre/ kezdett süllyedni...!!

🌟Megvallás Jézus véréről ❣️

Megvallom:Úgy tudjuk le győzni a sátánt hogy ha személyesen teszünk tanubizonyságot arról, amit Isten igéje mond arról mit cselekszik Jézus vére értünk.

Jel 12:11 És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ Bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem Kímélték mind Halálig.

1; Megváltás

Jézus vére által vissza lettem vásárolva az ördög kezéből.
Ef 1:7 A kiben van a mi Váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek Bocsánata az Õ kegyelmének Gazdagsága szerint,
1Pt 1:18 Tudván, hogy nem veszendõ holmin, ezüstön vagy aranyon Váltattatok meg a ti Atyáitoktól örökölt Hiábavaló életetekbõl;
1Pt 1:19 Hanem Drága véren, mint Hibátlan és szeplõtlen Bárányén, a Krisztusén:

2; Megtisztulás

Amíg világosságban járok Jézus vére megtisztít most és folyamatosan minden bűntől.
1Jn 1:7 Ha pedig a Világosságban Járunk, a mint õ maga a Világosságban van: közösségünk van Egymással, és Jézus Krisztusnak, az õ Fiának vére Megtisztít minket minden bûntõl.
Zsolt 51:7 Tisztíts meg engem Izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a Hónál.

3; Megigazulás

Jézus vére által megigazultam, fel vagyok mentve, nem vagyok bűnös, igaznak itéltettem, igazzá váltam, mintha sohasem vétkeztem volna.
Róm 5:9 Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal Inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.
Ésa 61:10 Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek Ruháival öltöztetett fel engem, az Igazság Palástjával vett engemet körûl, mint võlegény, a ki pap Módon Ékíti fel Magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.

4; Megszentelődés

Jézus vére által megszentelődtem, szenté lettem, elvagyok választva a bűntől Isten számára, szenté váltam Isten szentsége által.
Zsid 13:12 Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az õ tulajdon vére által a népet, a kapun Kívûl szenvedett.

5; Élet

Úr Jézus amikor vesszük a te véredet benne a te életedet is vesszük, Isten életét, isteni örökkévaló végtelen életétet.
3Móz 17:11 Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az Oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levõ élet által szerez engesztelést.
Jn 6:53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem Iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek. Jn 6:54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én Feltámasztom azt az Utolsó napon.
Jn 6:55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
Jn 6:56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Jn 6:57
A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.

6; Közbenjárás

Köszönöm Uram, hogy még akkor is amikor nem vagyok képes imádkozni Jézus vére értem esedezik a mennyben.
Zsid 12:22 Hanem Járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek Városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Zsid 12:23 Az elsõszülöttek seregéhez és Egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek Bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, Zsid 12:24 És az újszövetség Közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

7; Bejárásunk van Jézus vére által

Köszönöm Uram, hogy Jézus kiontott vére által bejárásom van a felséges Isten jelenlétébe. Az univerzum legszentebb helyére.
Zsid 10:19 Mivelhogy azért Atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe Való bemenetelre a Jézus vére által,
Zsid 10:20 Azon az úton, a melyet õ szentelt nekünk új és élõ út Gyanánt, a Kárpit, azaz az õ teste által, Zsid 10:22 Járuljunk Hozzá igaz Szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek Szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl, Zsid 10:23 És testök meg van mosva tiszta Vízzel; tartsuk meg a reménységnek Vallását Tántoríthatalanúl, mert hû az, a ki ígéretet tett

Lydia és Ruth

Derek szilárd meggyőződése az volt, hogy Isten a házasságszerző. Ezzel a címmel könyvet is írt. 

Ezt mondta erről: „Isten soha nem bízta rám, hogy feleséget válasszak.”

1945-ben, amikor éppen őrjáratban volt a szolgálati helyén, Derek imádkozni kezdett Lydiáért és az otthonában élő gyermekekért. Saját szavaival:

„A Szent Szellem drága és erőteljes üzenetet adott nekem nyelveken. Rövid szünet után megkaptam a magyarázatot is. Isten a saját számon keresztül mondta: Ugyanabba az igába és hámba fogtalak titeket.”

Ezt úgy értelmezte, hogy valahogyan együtt kell dolgoznia Lydiával. 

Csak hónapokkal később döbbent rá, amint a kapcsolatuk mélyült, hogy ez az „iga” a házasság, a „hám” pedig a közös szolgálatuk Istennek.

Korkülönbségüket, valamint eltérő kulturális és tapasztalati hátterüket tekintve Derek eltöprengett, hogyan is működhet egy ilyen házasság. Derek egyke volt, itt pedig egy olyan otthonnal találkozott, ami tele volt kettő és tizennyolc év közötti leányokkal. Így emlékszik vissza:

„A lelkesedés és a félelem között vívódtam, de tudtam, hogy Isten szólt. Üzenetét megerősítette egy keresztény testvérem is, aki semmit nem tudott belső gyötrelmeimről.”

Derek és Lydia 1946 elején kötöttek házasságot, közel egy hónappal azelőtt, hogy Derek megkapta a leszerelő papírját Jeruzsálemben.

Erejük és egységük közös imaéletükben gyökerezett, és kitartott harminc éven keresztül. 

Ezalatt három földrészen is éltek, sok különböző nehézség és nyomás közepette. Derek így emlékszik erre:

„Az élete vége felé Lydiának gyenge volt a szíve, ő mégis megdöbbentően erős és tevékeny maradt, majdnem a földön töltött utolsó hetéig. Néha úgy érezte, hogy a szíve a mellkasában feladja a harcot, de mindig azt mondta: „Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”(Zsolt 73,26)

„Megtanultam tőle, hogy nem engedhetjük meg a külső dolgoknak, hogy diktáljanak a belsőnek. Az Istennek odaszánt életben egy belső erőforrásra támaszkodhatunk, ami nincs alávetve anyagi testünk gyengeségének és változásainak. Amikor meghalt, úgy éreztem, mintha a bensőm egy részét kitépték volna, és csak egy nyílt seb maradt a helyén. Isten nagylelkű volt: kegyelmet adott ahhoz, hogy átadjam Lydiát Neki, és így az Úr elkezdhetett gyógyítani.”

Az ismét egyedülálló Derek újra odaszánta életét az Úrnak, Akinek elmondta, hogy hajlandó az élete hátralevő részét egyedül leélni, ha ez Isten akarata, de Isten mást tervezett. 1977-ben megint házasságszerzőként cselekedett. Egy jeruzsálemi látogatása során Derek hallott egy amerikai hölgyről, akinek megsérült a háta, és ezért nem tudott dolgozni. Derekben működött a hátproblémák gyógyulására vonatkozó hit különleges ajándéka. Meglátogatta a hölgyet, és irgalmasságból imádkozott érte, de nem volt azonnal látható a csoda.

Néhány estével később, amikor abban kereste az Úr akaratát, hogy visszaköltözzön-e Jeruzsálembe, Derek látomást kapott az ehhez vezető útról: nem egyenes volt, hanem meredek, hegynek felfelé haladó, és kanyargós.

Derek megértette, hogy ez a Jeruzsálembe visszavivő utat jelképezi, de döbbenten fedezte fel, hogy egy nő ül a földön, épp ott, ahol az ösvény elindul fölfelé a hegyre. Felismerte a hölgyet: érte imádkozott néhány nappal korábban. Megértette, hogy akkor indulhat el ezen az ösvényen, ha feleségül veszi ezt az asszonyt. Derek megint félelem és izgalom között vívódott. Így emlékszik vissza: „Kísértésbe estem, hogy megharagudjak Istenre: valóban arra kér, hogy vegyek feleségül egy nőt, akivel csak egyszer találkoztam, akiről semmit nem tudtam, és akit nem is szerettem?”

Kicsit több mint egy évvel később, 1978 októberében Ruth Baker és Derek Prince házasságot kötött. Ruth történetét, többek között a csodálatos gyógyulásáról szóló beszámolót az Isten a házasságszerző című könyvükben olvashatjuk. Ruth az Egyesült Államok közép-nyugati részén született és nőtt fel, így az ő kulturális és tapasztalati háttere is nagyon különbözött Derekétől. Amikor 1952-ben hozzáment az első férjéhez, Ruth áttért a júdaizmusra. 1970-ben, miután természetfölötti módon találkozott Jézussal, Neki szentelte az életét. Lydiához hasonlóan Ruth is a hiten alapuló életre kötelezte el magát, és a legkisebb lányával Izraelbe települt 1975-ben.

Amikor összeházasodtak, Derek hatvanhárom éves volt. A házaspár arra számított, hogy letelepszik Jeruzsálemben és Isten rendelkezésére áll a közbenjárásban, könyvek írásában, és alkalmanként szolgál is. Noha 1981-től Jeruzsálemben éltek, szolgálatuk egészen más irányban kezdett fejlődni.

A GYÓGYULÁS LÁTHATATLAN AKADÁLYAI🌟❣️

Ez egy eredeti bibliatanulmány, Derek Prince tanítása:Isten gyógyulást biztosít Jézus kereszten végzett engesztelő munkájának részeként.
De mit teszel, ha nem látod a gyógyulás fizikai téren való megnyilvánulását?
Derek Prince hét gyakori akadályát tárja fel a gyógyulásnak – és azt, hogyan győzheted le őket.

=============================
Tartalomjegyzék:

I. A gyógyulás elnyerésének gyakori akadályai -

A. A tudatlanság (Ézsaiás 5,13; Hóseás 4,6)

B. Hitetlenség (Zsidók 3,12-13) „Istenem, Jézus nevében jövök hozzád, és megvallom hitetlenségem bűnét. Nem próbálok mentegetőzni. Felelős vagyok ezért. Bocsánatot kérek.
Kérlek Téged, bocsáss meg, szabadíts meg tőle, és add nekem a Te hitedet.
Szeretném kijelenteni: Hiszek az Atya Istenben, hiszek Jézus Krisztusban, az Ő Fiában, hiszek a Szent Szellem Istenben, és hiszek a Bibliában – Isten igaz, hiteles Igéjében.
Hiszem, Uram Jézus, amit mondtál: »Isten Igéje az igazság«. Ámen.”

C. Meg nem vallott bűnök (Példabeszédek 28,13)
[Kérd Istent, hogy fedje fel a meg nem vallott bűnök területeit]. „Istenem, elismerem ezeket.
Bocsánatot kérek. Bocsáss meg nekem, tisztíts meg Jézus vérében. Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem, Istenem. Elfogadom a te bocsánatodat.
Most pedig, Istenem, mivel Te megbocsátottál nekem, én is megbocsátok magamnak.”

D. Harag és megbocsátás hiánya másokkal szemben (Márk 11,25)
„Szent Szellem, kérlek most Jézus nevében, hogy szólj a szívemhez, és mutasd meg nekem a keserűség, a neheztelés és a megbocsátatlanság területeit, és segíts, hogy hajlandó legyek megbocsátani.
Ha volt a szívemben bármilyen harag – bármilyen megbocsátástalanság, bármilyen keserűség –, akkor most lemondok róla. Leteszem azt.
Ha valaki valaha is bántott engem, vagy rosszat tett velem, most megbocsátok neki, ahogyan azt szeretném, hogy Isten is megbocsásson nekem. Uram, megbocsátok nekik a Te nevedben, és hiszem, hogy Te is megbocsátasz nekem. Köszönöm, Uram, Jézus nevében.”

E. Okkult érintettség (2Móz 23,24-26):
1. Jóslás
2. Szellemábécé (Ouiji-tábla)
3. Horoszkópok
4. Babonák
5. Rockzene
6. Drogok stb.
„Uram, ha valaha is részt vettem az okkultizmusban, még ha tudatlanul is, bármi is volt az, bűnnek vallom, és lemondok róla. Kérlek, bocsáss meg nekem, és most elkötelezem magam, hogy soha többé nem veszek részt ezekben a dolgokban.
Bocsáss meg nekem, Uram, és szabadíts meg a befolyásuk alól. Most azonnal. Jézus nevében. Ámen.”

F. Szabadkőművesség (2Móz 23,32):
1. Hamis vallási rendszer
2. Királyi íves fokozat (Royal Arch Degree) – Jabulon (Ja = Jahve, bul = Baal, on = Ozirisz). Ez utálatosság az Úr szemében.
3. Egy példa: Nő hathetes csecsemővel, aki nem akart táplálkozni (a lány apja szabadkőműves volt).
A baba három teljes üveggel vett be, miután az átok megtört. „Uram Jézus Krisztus, Téged akarlak szolgálni és szeretni Téged.
Ha van az életemben (vagy a családomban) a szabadkőművesség vagy bármely más szekta átka, kérlek, oldozz fel, bocsáss meg nekem, és törd meg a hatalmát felettem most azonnal.
Jézus nevében.”

G. Átok. Az átok hatásai egy család felett:
1. Mentális és érzelmi összeomlás
2. Ismétlődő és krónikus betegségek (különösen örökletes)
3. Ismételt vetélések vagy női problémák, meddőség stb.
4. Házasság felbomlása és családi elidegenedés
5. Folyamatos anyagi elégtelenség
6. Balesetveszélyes
7. Öngyilkosságok vagy természetellenes halálesetek
„Köszönöm, Uram Jézus, hogy a kereszten átokká lettél, hogy én megváltassam az átoktól és belépjek az áldásba.
És azért, amit tettél, Uram Jézus, a Te drága nevedben feloldozom magam minden átok alól, ami rajtam és a családomon van, és követelem az áldást, amit a Te véreddel vásároltál meg számomra. Köszönöm, Uram Jézus.”

H. A betegséggel kapcsolatos gonosz szellemek (Lukács 4,40-41).
A betegség közvetlen oka:
1. A gyengeség, a nyomorékság, a fájdalom szellemei.
2. A gerinc görbülete
3. A halál szelleme (a dolgok sötét oldalát nézni, morbiditás, sötéten öltözködés).
„Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr cselekedeteit”. (Zsoltár 118,17) I.
A betegek szolgálata (Márk 16,18)
A szabadító ima után tartsd bent a dugót a konnektorban!

AZ EGYHÁZ ÉS A KIVÁLASZTÁS

Az Isteni kiválasztás elve

Részlet (18. fejezet) az „Izrael és az Egyház jövője” című könyvből

Az előbbiekben beláttuk, hogy Istennek Izraelhez való viszonyulásában nem az emberek cselekedetei, hanem az Ő szu­verén döntései játsszák a fő szerepet. Pál apostol kihangsúlyozza például, hogy Isten már akkor elvetette Ézsaut és kiválasztotta Jákóbot, mikor még anyjuk méhében voltak. 

Ezzel azt akarta bemutatni, hogy minden nemzettel saját szuverén választása alapján bánik. 

A pogányból lett keresztyéneknek néha nehezére esik elfogadni ezt az elvet, különösen, ha arról kerül szó, hogy Isten a zsidókat kiválasztotta.

Ha azonban figyelmesen olvassuk az Újszövetséget, észrevehetjük, hogy pontosan ugyanez az elv érvényesül a pogány hátterű keresztyének esetében is. 

Valójá­ban ez az elv minden hívőre egyaránt vo­natkozik, nemzetiségre, fajra való tekintet nélkül. Minden igaz hívőt Jézus Krisztus­ban kiválasztott. Különben az illető nem volna, nem lehetne hívő. Vannak azonban az egyháznak olyan részei, ahol ezt nem fogadják el. Sőt, az ezt a tényt felismerő hívőket gyanakvással szemlélik. 

Ebben szerepe lehet annak, hogy ezek a hívők, akik egy igen fontos igazságot ismertek föl, néha olyan mértékben hangsúlyozzák azt, hogy más, nem kevésbé fontos igazságokról teljesen meg­feledkeznek. Ezáltal egy lényeges bibliai igazságot bibliátlan szélsőségekbe visz­nek. (Sokszor emlegetik annak a kálvinis­ta atyafinak a történetét, aki mikor a lép­csőn leesve lábát törte, így szólt: ‘De jó, hogy ezen is túl vagyunk!’)

De talán mégiscsak jobb (bár nem szükséges!) ezt az igazságot szélsőségesen hangsúlyozni, mint teljesen figyelmen kí­vül hagyni. Másképpen megfogalmazva, meggyőződé­sem szerint nagyobb zavart okoz, ha vala­ki nem vesz tudomást Isten szuverenitásáról és az isteni kiválasztásról, mintha valaki történetesen túlhangsúlyozza azt. 

Nagyon sok felszínességnek és önteltség­nek vált forrásává napjaink keresz­tyénségében az a tény, hogy közülünk jó néhányan nem ismerik fel üdvösségük isteni eredetét, örökkévaló mivoltát. 

Nem azért vagyunk keresztyének, mert Istent választottuk, hanem mert Is­ten választott minket. Számos mai tanítás azt az érzést kelti az emberben, mintha az üdvösségünk teljes egészében a helyes döntéseinken múlna, holott mindez má­sodlagos. 

Az üdvösség elsősorban azon a döntésen alapszik, amit Isten meghozott.

 Minden döntésünk csupán reakció Isten már rég meghozott döntésére. 

Azt is meg kell értenünk, hogy Ő ezt a döntést már a világ teremtése előtt meghozta!

Az isteni kiválasztás elve tehát, mely­nek alkalmazását Izrael esetében megvizsgáltuk, ugyanúgy vonatkozik az Egy­házra is. Nincsen más isteni elv. 

Ő sosem támogat, sem meg nem áld olyan döntése­ket, programokat, melyeket nem Ő Maga kezdeményez. Sok keresztyénnek lelohadna az öntelt magabiztossága, ha rádöbbennének, hogy egész életük egy olyan tervnek a következménye, amely az örökkéva­lóságban, az egész világ teremtése előtt született meg. 

Számos újszövetségi igehelyet lehet találni, melyekből együttvéve pontosan ki­bontakozik az isteni kiválasztás alapelve. 

A János 15.16-ban Jézus ezt mondja a tanítványoknak:

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától én nevemben, megadja néktek.”

Az apostolok nem úgy lettek Jézus követőivé, hogy egy jó döntést hoztak. Nem ők, hanem Jézus hozta a döntést. Ez minden hívő esetében így történik, akiket Isten elhív az Ő szolgálatára. A 2 Timóteus 1.9-ben Pál arról az Istenről beszél, „aki megtartott minket és hívott szent hívás­sal, nem a mi cselekedeteink szerint, ha­nem az ő saját végzése [célja] és kegyelme szerint, mely adatott nékik a Krisztus Jé­zusban örök időknek előtte … ;”

Az isteni kiválasztás menetét közelebbről a Róma 8.29-30 tárja elénk:

„Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek [hasonlókká váljanak] … Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.”

Az ebben a részben szereplő igék mind múlt időben állnak: eleve ismert, elren­delt, elhívott, megigazított, megdicsőített. Ezek az Isten dicsőségéhez vezető egyetlen utat jelzik. 

Az első két stádium – azaz, hogy eleve, vagyis előre ismert és elren­delt – az örökkévalóságban, az idő kezdete előtt játszódott le. Az egész folyamat Isten előre tudásá­ból indult ki. 

Ő már az örökkévalóságban, előre ismert mindnyájunkat. Ennek alap­ján pedig eleve el is rendelt minket. Ez azt jelenti, hogy előre eltervezte és meghatá­rozta életünk majdani pályáját.

Én a magam részéről igen hálás va­gyok ezért. Csak az örökkévalóságban fogom pontosan megtudni mitől mentett meg Isten, ha magam próbáltam volna kézbe venni a magam sorsát. 

S ami még ennél is fontosabb: az örökkévalóságban fog teljes fény derülni a gyümölcsökre, melyeket az által szereztem, hogy odaszántam az életemet Isten tervének felku­tatására, megcselekvésére, útmutatásai­nak való engedelmességre.

Péter első levelében további részlete­ket tár fel Istennek ebből a munkájából. Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy ez a levél az “elszéledt jövevényeknek [a szétszóratás zarándokainak]” van cí­mezve (lásd 1 Péter 1.1). A ‘szétszóratás’ szót (görög eredetiben diaspora) általában azokra a zsidókra szokás használni, akik Izrael földjén kívül éltek. Így hát ez a levél (a Zsidókhoz írt levéllel, valamint a Jakab és a Péter 2. levelével egyetemben) elsősor­ban zsidókból lett hívőkhöz szól. 

Termé­szetesen a benne foglalt igazságok minden hívőre egyaránt vonatkoznak.

A Szétszóratás zarándokainak [vagy jövevényeinek], akik Pontusban, Galateiában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában lakoznak, kiválasztva az Atya Isten előre tudása szerint. .. “

Péter itt az isteni kiválasztásnak még egy fontos állomásáról beszél, amely az örökkévalóságban történt: ez pedig a szó szorosabb értelmében vett választás. Ha ezt az Igét összevetjük Pálnak a Róma 8.29-30-ból idézett szavaival, megállapíthatjuk, hogy három olyan fő fázis van, amely még az örökkévalóságban történt:

Isten előre ismert, emiatt kiválasztott, majd előre elrendelt bennünket.

Isten eleve tudásának kijelentése nél­kül nem lehet teljes az Ő kiválasztásáról alkotott képünk. E nélkül azt gondolhatnánk, hogy Isten választása merőben ön­kényes, zsarnoki. De ez távolról sem igaz! Ugyanis Ő a kiválasztást minden egyes személy életében az előre való ismeretre alapozza. 

Pontosan, előre tudja, mit lehet kihozni az egyes emberek életéből. 

Gyakran az a személy, akit Isten egy speciális feladat elvégzésére elhív, teljesen alkalmatlannak érzi magát erre – így volt ezzel Mózes, Gedeon, Jeremiás és még sokan mások. 

Sokszor nagy a kísértés, hogy így válaszoljunk: ‘Ó Istenem, én ezt nem fogom tudni végrehajtani’. 

Isten azonban már rég megadta a vá­laszt az ilyen aggályokra az Igében: ‘Ismer­telek, még mielőtt a világot teremtettem volna. 

Választásom és elhívásom a rólad való ismeretemen alapszik. Én náladnál is jobban tudom, mit tudok belőled kihozni, és ennek megfelelően is alakítottam életed pályáját.’

Nagyon különböző lehet, ahogyan emberek Isten Igéjének erre a kijelentésé­re reagálnak. 

Az én reakcióm a büszkeség­nek és az önteltségnek pontosan az ellen­kezője. 

Személyes felelősségem érzése ret­tenetes súllyal nehezedik rám, ha erre gondolok. 

Minden erőmmel arra törek­szem, hogy betöltsem ezt a tervet, melyet Isten már az örökkévalóságban kidolgo­zott életem számára. Igyekszem azonosul­ni Jézusnak a János 4.34-ben feljegyzett szavaival:
„Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött en­gem; és az Ő dolgát elvégezzem.”

A másrészt viszont az 1 Thessz 5.24-ben található Ige csodálatos biztosítéka felelősségérzésem kiegyensúlyozásának: ‘Hű az, aki elhívott titeket, és Ő meg is cselekszi azt’.

Az eredmény mindig annak felismerése, hogy pillanatról pilla­natra szükségem van arra, hogy az Ő mindenre elégséges kegyelmétől tegyem magamat függővé.

Kedves olvasó, lehet, hogy ezeket hallva megpróbálod mindezt a saját életedre alkalmazni, és mégis azt tapasztalod, hogy saját alkalmatlanságod érzése ellenállhatatlan erővel tart vissza! 

Szeretnélek téged több mint ötven, az Úr szolgála­tában eltöltött esztendő tapasztalatával bátorítani:

 Ne magadra, és saját képessé­geidre nézz, hanem bízd magadat Isten mindenhatóságára!

Dávidnak is van egy jó tanácsa számodra a Zsoltárok könyvében:
,,Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti..., (Zsoltár 37.5)

Tapasztalatból állíthatom: Ez tényleg így működik!

🌟 MÉRTÉK NÉLKÜLI SZERETET❣️

,,💞Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő szeretete az Őt félők iránt. 

Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.,,

(Zsoltár 103:11-12.)

Dávid sem csillagász, sem földrajztudós nem volt, hanem minden bizonnyal a Szent Szellem inspirálta. Valamilyen mértékegységet keresve arra, hogy kifejezze Isten szeretetének nagyságát, az egek magasságához hasonlítja azt. Ma jobb helyzetben vagyunk, hogy megértsük ezeknek a szavaknak a jelentőségét mint Dávid, mikor lejegyezte azokat. 

Csillagászok a galaxisok megszámlálhatatlan millióiról beszélnek, sokkal nagyobbakról, mint a mi naprendszerünk. Olyan tényeket tárnak fel, hogy nincs az az emberi intellektus, ami maradéktalanul képes lenne azokat felfogni. Ugyanez a helyzet Isten szeretetével. 

Azontúl és afelett, amit véges értelmünk feldolgoz-hatna, határtalan kiterjedése marad, ami a képzelőerőnket meghaladja.

Dávid azzal a képpel folytatja, hogyan bánik Isten a bűneinkkel: 

„Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” 

Mennyire hálásnak kell lennünk, hogy Dávid nem az észak és dél közti távolságot használta mértékül! Ez ugyanis véges, mérhető távolság, de a kelet-nyugat távolsága végtelen. 

Nem számít, milyen messze jutunk keletre, mindig lesz előttünk annyi távolság nyugatig, mint mikor elindultunk. Ha irányt váltunk és nyugatra indulunk, ugyanaz a helyzet.

Így bánik Isten a bűneinkkel, ha egyszer már megbocsátott nekünk. 

Olyan messze veti el tőlünk, hogy többé a közelébe se tudunk kerülni. 

Milyen bolondság lenne részünkről, ha aggódnánk vagy kárhoztatnánk magunkat amiatt, amit Isten maga tett elérhetetlenné számunkra.

A hit megvallása:
Elfogadom Isten szeretetét annak végtelenségében, és az Ő bűnbocsánatát annak teljességében.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

TÖKÉLETES VÉDELEM..

„💖Az Úr megvéd téged minden gonosztól, megtartja a te lelkedet. 

Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.” (Zsoltárok 121: 7-8)

Az itt idézett igében három különböző, de szorosan összefüggő szó írja le az Úr gondviselését: megvéd, megtart, megőriz.
A héber eredetiben végig ugyanaz a szó fordul elő. De a fordítás variációi jók arra, hogy megmutassák Isten gondoskodásának sokszínű teljességét. Minden veszélyt, minden helyzetet, a támadás minden formáját megelőzi. Az Úr megvédi lelkünket minden gonosztól.

Ez nem biztosíték arra, hogy megspóroljuk a megpróbáltatásokat vagy nehézségeket vagy csapásokat. Inkább arra garancia, hogy ezek egyike sem lesz képes bevinni minket a bűn vagy a Sátán uralma alá. Mindezek között is lelkünk sértetlen marad. Az Úr meg fogja őrizni a ki- és bemenetelünket.

Velünk lesz nemcsak minden egyes út elején, hanem akkor is, mikor a végére érünk; nemcsak mikor reggel frissen munkába indulunk, hanem akkor is, mikor este fáradtan érkezünk haza.
Az Úr védelme mostantól fogva mindörökké tart.Kiterjed az egész időre és az örökkévalóságra.
Megőriz bennünket minden időben tett utazáson.

És majd mikor eljön számunkra a pillanat, hogy átlépjünk az időből az örökkévalóságba, az Ő jelenléte akkor is velünk lesz.
Látni fogja, hogy keresztüljutunk a halál szűk kapuin, és bejutunk az örökkévalóság teljességébe.
Mikor befejezzük ezt az utolsó utazást, ott lesz velünk, hogy otthon üdvözöljön – örökké.

A hit megvallása:
Mindenható Teremtőm, átadok Neked minden utazást, amit valaha is megteszek, mostantól fogva mindörökké.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)