Vár az Úr, asztala terítve már
"Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim jelenlétében.
Felkened fejem olajjal; csordultig van poharam." (Zsoltárok 23,5)
Az igevers tartalma az előző versekhez hasonlóan az első mondatban kijelentett fontos, alapvető kapcsolatból származik. "Az Úr az én pásztorom."
Ha ez a közösség egyszer megalapozódott életünkben, a folytatás mindannyiunk számára olyan lehet, mint Dávid számára.
Az itt idézett ötödik versszak Isten állításának három fő vonását mutatja meg: terített asztal; fejünk elárasztva olajjal; csordultig töltött pohár.
Először arra gondolhatnánk, hogy ezek olyan helyzetre vonatkoznak, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk, és nincs semmi problémánk, nincs akadály előttünk. De pont ellenkező a helyzet!
Istennek ez a bőséges ellátása a mi ellenségeink jelenlétében válik elérhetővé számunkra.
Fontos tudatosítanunk, hogy az ellenségeink jelenléte nem tud minket távol tartani attól, hogy élvezzük Isten számunkra készített tökéletes ellátását.
Ellenkezőleg: ez éppen az a helyzet, amikor Isten gyönyörködik abban, hogy bemutassa az Ő hatalmát és gazdagságát.
*Az ellenségeink jelenlétében terít nekünk ünnepi asztalt.*
Majd így szól az ellenségeinkhez:
"Íme, így gondoskodom a gyermekeimről. Mindezt a szemetek előtt fogják élvezni, és nem tudtok nekik ártani vagy elvenni azt tőlük."
Néha azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy levegyük tekintetünket az Úrról, és az ellenségeinkre koncentráljunk.
Ilyenkor elkezdjük mondogatni: "Ha ez a dolog nem lenne az ellenségeimmel, tudom, Isten megáldana és gondoskodna rólam."
Ehelyett így kell gondolkodnunk: "Ellenségeim miatt Istentől a legjobbat várom." Ámen!
**************************************
Péter is addig tudott a vizen járni amíg az Urra nézett!
Ellenkezőleg: ez éppen az a helyzet, amikor Isten gyönyörködik abban, hogy bemutassa az Ő hatalmát és gazdagságát.
*Az ellenségeink jelenlétében terít nekünk ünnepi asztalt.*
Majd így szól az ellenségeinkhez:
"Íme, így gondoskodom a gyermekeimről. Mindezt a szemetek előtt fogják élvezni, és nem tudtok nekik ártani vagy elvenni azt tőlük."
Néha azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy levegyük tekintetünket az Úrról, és az ellenségeinkre koncentráljunk.
Ilyenkor elkezdjük mondogatni: "Ha ez a dolog nem lenne az ellenségeimmel, tudom, Isten megáldana és gondoskodna rólam."
Ehelyett így kell gondolkodnunk: "Ellenségeim miatt Istentől a legjobbat várom." Ámen!
**************************************
Péter is addig tudott a vizen járni amíg az Urra nézett!
Ahogy a problémára /a hullámokra az életünkben, vagyis az ellenségre/ kezdett süllyedni...!!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése