A HIT KIZÁRÓLAG ISTEN IGÉJÉRE ÉPÜLHET!

A Zsidókhoz írt levél 11,1-ben azt olvassuk, hogy: A hit a nem látott dolgok bizonyítéka,avagy a nem látott dolgokról való biztos meggyőződés. A hit nem testi érzékszerveink jelzésein, hanem az Isten Igéjében kijelentett örökkévalóságon alapul.

Az 1Kor 2:5-7-ben Pál világosan rámutat a hitbeli és érzékelhető dolgok között fennálló ellentét-re,amikor ezt mondja: ”Mert hitben járunk,nem látásban.”
Ez a mondat a hitet szembeállítja a látással. A látás többi érzékszervünk jelzéseihez hasonlóan a fizikai,anyagi világhoz kötődik,a hit viszont az Isten Igéjében kijelentett igazságokhoz kapcsolódik.
Érzékszerveink az anyagi, múlandó és változékony dolgokkal állnak kapcsolatban. A hit Isten kinyilat-koztatott igazságaival foglalkozik ,amelyek láthatatlanok, örökkévalók és változhatatlanok.
Aki testi beállítottságú, az csak azt tudja felfogni, amit az érzékszervei jeleznek. A szellemi beállított-ságú ember számára viszont hite valóságosabbá teszi Isten Igéjének igazságait, mint bármi mást,amiről érzékszerveink útján szerezhet tudomást.
Ez az ember nem arra alapozza hitét, amit lát, vagy érzékel, hanem Isten beszédére.

Ezt követően az, amit lát, vagy megtapasztal annak az eredménye lesz, amit már előzőleg hitt. A szellemi életben a látás nem megelőzi, hanem követi a hitet.

Dávid azt mondja a 27. zsoltár 13. versében:
Bizony hiszem (reményemet vesztettem volna, ha el nem hiszem), hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földjén! Ámen

Nem úgy volt, hogy először látott Dávid, azután hitt, hanem előbb hitt azután látott.

Figyeljük meg azt is, hogy a hite által létrehozott megtapasztalás nem csupán valami halál utáni, másvilági dolgot jelentett, hanem amit már korábban hangsúlyoztunk egy „itt és most” bizonyság volt az „élőknek földjén”.

Ugyan ezt a tanulságot vonhatjuk le abból a János evangéliuma 11,39-40-ben leírt párbeszédből is, amelyet Jézus folytatott Lázár sírjánál Mártával.

Monda Jézus: Vegyétek el a követ! Monda neki a megholtnak a nőtestvére, Márta:
Uram, immár szaga van, hiszen negyed napos. Monda néki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?

Jézus itt világossá teszi, hogy mit jelent hinni: először hiszünk, azután látunk, tehát NEM „hiszem, ha látom”.

A legtöbb testi beállítottságú ember azonban megfordítja ezt a sorrendet, és így gondolkozik: 

”Csak azt hiszem el amit látok”.

Ez azonban helytelen. Amikor már a szemünkkel is látunk egy dolgot, akkor már nincs szükségünk hitre.

A hitet abban kell gyakorolnunk, amit még nem látunk.

Derek Prince, a Megtérés és Hit c. könyvéből
Horváth Ilonától-